létkönnyűségek

..de szar így élni.........

nevetséges. én meg csak bólogatok.

bárcsak eltűnhetnék mint a kámfor ...... undorító ez itt így eképpen.

    esküszöm felfordul a gyomrom. 

  csak kötözöm kötözöm egyre összébb és összébb magam becsukom uralkodok, mégtovább és mégtovább.....de meddig lehet.

Vajon én vagyok a hibás? vajon tényleg én rontok el emberéleteket? vagy ha épp nem vagyok kéznél, ez a kisbéka? 

             már vége is a nyugalomnak. kinyílik beömlik a fény és vele a végtelen feketeeeeee

    Korán keltem..... már megint nem aludtam.."rokkoncert" attila nagyon berúgott költött  szöveghez sok újat:)

4 napja nemigazán alszom és sehol sem jó. Mindenből csak az marad meg hogy hajnali 4-5 között sétálok haza és sötét van és hideg és próbálok a lámpa-napra mosolyogni .....

...de ma reggel jött egy szívbőlmosoly Enikő küldött nekem egy üzenetet a szokásos " 12 nő aki hatással volt az életemre" de ő egy felnőtt nő nála ez több mint a kedves diákpajtásaimnál és mennyire varázslatos hogy ez a felnőtt nő aki már 30 éves rám gondol.....rám  és olyan párhuzamok vannak az életünkben....olyan szép.

.....találkoztam ádámmal is tiszta kurt cobain még korra is kb annyi lenne kurt kicsit idősebb.

    Minden olyan kellemes, nincs megállás, végre teszek és nem ülök és nemnézemülve,fekve a plafont éstervezem hogy "ha majd...akkor...de most nem...".

   Szóval olyan mint év elején és olyan szépek esnek meg, fel le.Csütörtökön is táncoltunk Gy.-val és de jól esett..... ültünk napsugáron, voltam jazzkoncerten egyedül:) és muzsikált nekem a szaxofonos, azután utolsó száll gyufámmal lángot adtam az estnek..... s bogival futottunk...elfutottunk mint kisgyermekek egy sznobtársaságtól és olyan csudajó volt...

 Elvagyok foglalva. 

Megint szóbajött a nagy budapest. Tegnap úgy volt hogy nem bírom tovább elutazom akárhová úgy vágyom az útra csak hogy fussanak mellettem a fák vagy az út mellett ldobott szemetek. Igazából nem szeretnék különösebben megérkezni csak utazni.

     Vettem egy emberrel egy nagyon szép kék pengetőt. ...és meséltem egy embernek egy emberről.....és jó volt mert ez ilyen barátember és ő is beszélt nekem emberekről. oszt jó így emberekről beszélni egymásnak. és kapok halat. ami nagy.

 most pedig én má' nem muzsikálok hanem más muzsikál én meg hallgatom oszt így fura ám mert belesattyulnyadájdíbéválózikejjdehejjúúú

......ilyen mélyen egyedül maradni.... talán bennem van a hiba....s a kérdés az erre hányan helyeselnének s kérdeznék magukban: -erre csak most jött rá?

 végigmenni hétről hétre az egyre fagyosabb utcákon a sötét éjszakában vagy pirkadó hajnalban és a legmélyebb magányt érezni talán egy ideig nem volna szabad társaságba menni. s túl komolyan venni a sérelmeket, 

 rettentően megalázva éreztem magamat magam által. s mindent apró dolgot kudarcként élek meg.s eszembe jutott a tavasz legvége s a nyár legeleje és nem szeretném ugyanazt szörnyű volt. s ennyire nem lehet gyenge s úgy szeretném hogy mindez a sokak által közhelyesen emlegetett kamaszkori zavar legyen s elmúljon s nevessek rajta. ugye ez nem marad örökké így.   talán most változom valakiből valakivé, de én úgy nem szeretném elhagyni azt aki eddig voltam.... s egyáltalán voltam én bárki is. a napjaim ezzel a kérdéssel telnek óráról órára...mintha senki nem lettem volna. s mintha senki nem lehetnék. s talán értem, hogy ismerős miért is mondta azt tavaly augusztus huszonnyolcadikán a tisza parton éjfél felé ahogyn gyönyörűen ki volt világítva a város és végtelen naív gyönyörűséggel volt megtöltve a szívem hogy ő attól retteg a legjobban hogy semmi nem marad utána. s én ezt mostmár értem és teljesen magaménak érzem. ez a legkétségbeejtőbb magam számára is.

hogy senki vagyok a semmiben a semmivel s megsemmisülök . de már a semmi is valami.

az alegelszomorítóbb hogy amiben eddig hittem ...mindig mindenhol.....fejbe vág a zömök faajtó s egyre púposab lesz a fejem de inkább horpad.....s ezek...

     mindenből kifele kell ábrándulnom s nem tudok bolondulni. pedig a legnagyobb gyönyörűségem a bolondulás....de pont ez az...lehet hogy sosem tudtam bolondulni, s lehet hogy sosem gondoltak rám, s lehet hogy sosem voltak tiszták a hangok a hegedűn, s sosem voltam kitűnő tanuló, s sosem voltam intelligens s okos az iskolában s azon kívül, talán barátaim sem voltak sosem,...........s talán nem is szerettek.........

  a szegény kisgyermek panaszai

biztosan később gúnyolódnék magamon. remélem így lesz.

*a helyzet meg az hogy voltam koncerten sokan voltunk. és varrtunk eszternek egy táskát fél óra alatt.

....és Pálma.... azt monda nekem azt mondta hogy én egy elveszett lélek vagyok....

ezt monda nekem pálma.  és ez nagyon rossz ha igaz. én nem így érzem de amikor megpróbálom bebizonyítani hogy miért is nem semmi sem jut az eszembe s ez okozza a kétségbeesést hogy kiáltanék a gödörből de olyankor nem eresztenek le egy hajat sem az emberért csak ha nem kéri. s ez az én magam csomagja s nekem kell kibontani, és azután lomtalanítani.

   Én igazán rettentően örülök a kellemes ebédeknek, a kellemes beszélgetéseknek, a kedves barátságoknak, a hiánynak ha nincs a padtársam, annak hogy egészen megszerettelek titeket, annak hogy együtt éreztetek velem ma reggel amikor megtépázva a vihartól vérző fejjel és véres pulóverrel bementem az iskolába:) mellesleg észre sem vettem sérüléseim....pedig folyt rendesen.....   annak hogy nem érzek fizikai rosszullétet, annak hogy befűtöttek és meleg van.  Annak hogy loptak nekem egy új esernyőt a portáról, annak hogy kaptam zsófitól kajajegyet, annak hogy Pálmi mindig elmondja nevetve hogy egyszer a fejemet is elhagyom és annyira szereti hallgatni a nevetséges szértszórtságom hogy nem találom elfelejtettem ,szeretem hogy minden reggel átnézi a cuccom és közli velem hogy a tankönyvek háromnegyedét nem kellett volna elhozni viszont 5hiányzik.

hogy mindig odaadja valaki a házifeladatát, hogy szünetben kimegyünk a folyosóra találkozni és beszélgetünk vagy dalszövegről beszélgetünk, vagy Máté elmondja részletesen hogyan üzemeljem be a pendriveot és hogyan néz ki a play gomb.... vagy amikor teljesen elvagyok keseredve hogy semmire nem vagyok képes elkezd gons n roses-t énekelni mert azt hiszi hogy akkor ha már léteznek guns számok akkor már más probléma nem igen lehet:)

   Imádom hogy eszter átjött ide, imádom hogy másik eszter is itt van, imádtam a piknikeket nórával addig az egy hónapig amikor néha néha képes volt bejárni most viszont hiányzik.....

 mennyivel másabb a tavalyi évhez képest. Talán úgy álltam a dolgokhoz mint Zsófi, ő most van olyan cipőben mint én csak ő tényleg azért a két napért él ami a hétnek végén jön el.

Tényleg nem képes semmivel sem foglalkozni....s szeretnék neki segíteni hogy ez nem mehet így örökké nem szabad...de talán neki kell majd rájönni én sem hallgatok soha másra......

Örülök hogy A.-val is újra beszéltünk telefonon.  ...és annak hogy dorka írt nekem.

és annak hogy gyuri hazakísért a szakadó esőben és vitáztunk. 

        Most megvagyok töltve szeretettel.

...és annak hogy Lilla.......hogy talán jobb lett egy kicsit mindkettőnknek......valahogy egyszerre jött nekünk a rengeteg kín és azután együtt kimásztunk felmásztunk még ha pici időre is.

      ...és van egy fiú aki jön stoppolni így biztosan nem eshet bajunk....

belesajdul a szívem a lyukba amelyen át visszatekintek...emlékfoszlányok, lényegtelen de élesen felvillanó pillanatok, ízek, illatok, mozdulatok...

*ma eláztam bőrig.

s beszélgettünk de nem arról amiről kellett volna de így hogy beszélgettünk talán már nem is kell arról beszélgetnünk amiről beszélgetnünk kellett volna, s remélem holnap is beszélgetünk a akkor már egészen biztos hogy másról nem kell beszélgetni.

beszélgettünk a halálról 10perces szünetben.......meglepetés. s melengetés.

s a barátaim de akik tényleg azok száma nő ...s ez nagyon jó. de a szívburokban nem szeretném hogy beljebb haladjanak ott megállnak már ott is elég meleg van.

..most olyan történik hogy péntek este 9óra óta be vagyok zárva vagyok be a 4 fal közé....

s tegnap eljöttek krisztiék és bejött a szobámba és nagyon meglepődött hogy szombat van és hajnácsindiranna és szoba ágy könyvek pizsama tanul....és erre én pedig majdnem elszontyolódottam magamat....hogy hát nem önszántamból vagyok itten hanem zajlik az élet...... és lilinél is zajlott szatymazon csak nélkülem.....

 .de a rosszak mellé kaptam jót,bíztatást, és együttérzést kedves filmőrülttől....és nagyon jól estek a szívemnek a szavai és kevésbé éreztem egyedül magam ennek a nagy kerekségnek a földjén.

    Próbálok mindent kékre festeni hogy menyugodjak...de már olyan kuporgások száj és kéz gyűrögetések jöttek rám félelmemben és kétségbeesésemben hogy ha nem ilyen lenne a helyzet bizonyosan jól kinevettem volna magamat. kalandtársnő....nem tudom mi lesz...olyan szörnyű ahogyan ír...s olyan félelmetes hogy mi lehet a lelkében de neki kell kitakarítani! és nem maradhat ilyen mélyen küldök neki szalmaszálat....

      nagyon esik most az eső és nagyon szürke minden....és reggel teljesen megálmodtam hogyan tisztázom a dolgokat á-val. mert nem hagynak nyugodni. pénteken este is találkoztunk s nagyon szokatlan volt. tehát szépen megbeszélek vele mindent.....s akkor minden rendbe jön.

és igazából már nem érdekel semmi nem kell hogy úgy legyen nem kell semmi olvasok tanulok megyek az árral céltalanul de az visz. így a legkönyebb.